A melegvérű és hidegvérű fajták megkülönböztetésének alapja természetesen nem szó szerint értendő, azaz nem az ereikben keringő vér hmérséklete, hanem legjellemzőbb tulajdonságaik alapján kapták ezt az elnevezést.A "hidegvérű" az ide sorolható fajták vérmérsékletére utal, ugyanis általában nyugodtabbak, lomhábbak melegvérű társaiknál.De küllemükben is sok a különbség.

A hidegvérő fajták tömegesebbek, nagyobbak, erős csontozatúak.Legtöbbjüknél erős bokaszőrzet látható, és még szőrzetük- elsősorban sörényük és farkuk- is dúsabb, erősebb szálú, mint a finomabb testfelépítésű melegvérű lovaké.

A hidegvérű fajtákat általában nehezebb munkára, nagy terhek húzására, valamint mezőgazdasági munkákhoz használják.

Munkabírásukat inkább a nagy erőkifejtés, nem pedig a kitartás és az állóképesség jellemzi.

A középkorban sok hidegvérű jellegű lovat lovagoltak, mivel a páncélos lovagok nehéz, sokszor több száz kilogrammos felszerelését egy finomabb ló el sem bírta volna, és jó néhány mai hátaslófajta ősei között ia találtunk hidegvérüeket.A hidegvérű fajták többsége a mezőgazdaság gépesítésével elvesztette eredeti jelentőségét, és inkább a tenyésztők lelkesedése, megszállottsága tartja életben őket, nem pedig a használhatóság.

Azokban az országokban, ahol a lóhúst rendszeresen fogyasztják, a hidegvérű fajtákat hústermelésre is tartják és tenyésztik.