A kötőfék:

Egy kötéllel kiegészítve a ló vezetésének és megkötésének legfontosabb eszköze. Ez a bőrből, vagy könnyen karbantartható szintetikus anyagból készült szerszám felszíjból,  pofaszíjakból, s orrszíjból áll, amelyeket csatok vagy varrások rögzítenek egymáshoz és a felszíjjal vagy a torokszíjjal rögzítik a ló fejéhez. A kötőfék általában a legelső szerszám a mivel a lovat megismertetik. Ez már általában csikó korban megtörténik.

Kikötőszár:

A futószárazáskor, a hevedertől, a zabláig vezetve csatoljuk föl. Megfelelő hosszra állítva rászoktatja a lovat, hogy megfelelően tartsa a fejét és a nyakát, így háta rugalmasan fog mozogni. A kikötőszár a kezdő lovasok futószáras oktatásában tesz jó szolgálatot: segít a helyes testtartásban, ami lágyan ringó hátú lovon sokkal könnyebb.

Nyeregalátét:

Célja, hogy kényelmesebbé tegye a nyerget a ló számára, s felszívja a munka közben keletkezett izzadságot. Soha ne használjuk a rosszul fekvő nyereg kipárnázására! A nyeregalátét alakja igazodhat a nyereg alakjához, vagy a díjlovagló nyeregnél szokásos módon lehet négyzet vagy téglalap alakú. Anyaga lehet bélelt vagy steppelet pamut, esetleg báránybőr, filc. Az újabb típusú szintetikus anyagból készült, géllel töltött és gyógyászati célú nyeregalátétek a ló hátára gyakorolt nyomást és rázkódást is csökkentik.

Martingál:

Legtöbbször ugratáshoz használják. Díjugrató versenyeken és a military terep-és ugróversenyén is megengedett eszköz. A martingál nyakszíjból és egy szügyszíjból áll, mely a nyakszíj alját a hevederrel köti össze, valamint egy villás szíjból, melynek végei karikában végződnek - ezeken vezetik át a szárakat. A szárokra szárstopott is fel kell helyezni, ami megakadályozza, hogy a karikák a zabla közelében beleakadjanak a szár csatos részébe.

A helyesen felcsatolt martingál nem folyamatosan fejti ki hatását, hanem csak akkor, ha a ló a lovas által ellenőrizhető magasságnál fentebb emeli a fejét. Ezért is használják ugratáskor, mivel itt az akadály megközelítésekor gyakran van szükség gyors igazításokra.