Vannak olyan lovak,amelyek még a legkisebb tócsa láttán is úgy állnak, mintha földbe gyökerezett volna a lábuk.A legszívesebben megfordulnának és futásnak erednének. Akinek egy olyan lova van,amelyik fél a víztől, mindenképpen óvatosan kell azt elkezedenie, hogy négylábujának ezt a félelmét kezelni tudja. Ez azzal kezdődik, hogy a ló patáját lefröcsköljük. Sok lónak ez egyátalán nem tetszik. Ezután nagyon fontos, hogy ne hirtelen nyissuk meg a slaggot, mert sok ló nem tűri a csobogó zajt. Egyszerűen lassan kell elkezdeni: a patákat egy vödör vízzel lekefélni. Ha a ló ehhez már hozzászokott, emelhetjük a víz mennyiségét és lelocsolhatjuk a patákat és a lábakat is. A következő lépés az, hogy csak gyengén megnyitott slaggal locsoljuk le a ló lábait.

Egy tipp: egy ló, amelyik pánikban van, váratlanul hátra vetheti magát, amíg a kötél szakad. Ez egy nagyon kellemetlen tulajdonság. Ezért nem engedheti, hogy létrejöjjön ez a szituáció. Ha négylábúja a "hátravetődéses trükköt" ismeri, akkor mindig élni fog vele. Ezért nem ajánlott a lovat mosás közben kikötni. Talán kérjünk meg egy segítőt, hogy a víztől félő állatot fogja meg.

A lovak víztől való félelme nagy problémát okozhat a lovasoknak. Mindig lát az ember olyan lovat, amelyik nem hajlandó vizesárkot átugrani. Kiváló példa erre a jó ugróképességű "Le Patron". Ezt igazolta a Monty Roberts tanulója, Andrea Kutch a Gnadenfirst für Witty nevű tv-riportban, hogy egy olyan ló, amelyik fél a víztől "legyőzheti" az embert. A hölgy mindenekelőtt bizalomteljes összeköttetést alakított ki "Le Patronnal" a "Join up" elmélet alapján. A kommunikációnak ezt a fajtáját a híres "ló suttogó", Monty Roberts fejlesztette ki. A Join up elmélet alapján szoktatta hozzá Andrea Kutch "Le Patront" a vízhez. Egészen kis ugrásokat ugrott, amik alá egy kis kék ponyvát tett, így hasonló ugrást alakított ki, mint a jövendőbeli vizesárok. Ez természetesen nem első csapásra sikerült. De sok türelemmel és mindenek előtt veszély nélkül végül átugrotta Le Patron a vizesárkot.

Az még a klasszikus lovaglási módok helyettesei szerint is nagy titok, hogyan lehet a hideg vízhez hozzászoktatni a lovat. Elmar Lesch, kiképző és nemzetközileg elismert lovas, ezt nyilatkozta a St. Georgban (november 2003): "Sokat fáradozok azért, hogy ez a dolog természetes legyen a lónak. A lovaknak kényszer és szorongás nélkül kell élniük. Mert a szorongás hátrálási törekvést eredményez."

Ő is síkra száll "a kis lépések" taktikájáért. A lovaktól kezdetben túl sokat vártak el. A vízbe való belépésnek ünnepélyesnek kell lennie, és a víznek nem szabad nagyon mélynek lennie. Egy másik tipp: ki kell várnunk amíg lovunk kiváncsi lesz, közelíteni kezd a vízhez. Elmar Lesh: "Ezt a kiváncsiságot az ember akkor éri el a legkönnyebben, ha egy második ló az árok másik oldalára áll, a víziszonyos lovat az árkon végigvezeti. Így látja az előtte menő első lovat.

Ezt a tapasztalatot alkalmazta Oda a Recke Zorntól,aki kiképzőtanár a RUFVnál.A lovak többnyire belemennek a vízbe, ha egy vezérló megy előttük. Egy sokoldalú tanfolyam keretein belül, egy kilovaglás alkalmával minden résztvevőnek sikerülhet, hogy lóval a hideg vízbe menjen. Ha már mindenki a vízben van, akkor már egyik ló sem akar kimenni - meséli Oda a Recke Zorntól. Ő is ezt alkalmazta,és sikerült.